A kíváncsi elmék gyakran szeretnék tudni a különbséget a vezető és a főnök között. “Az emberek kérdezik, mi a különbség egy vezető és egy főnök között. A vezető vezet, a főnök pedig hajt” (Roosevelt).
Vagy talán egy olyan menedzser motivált téged, aki végigkísért a siker útján, miközben irányította minden lépésedet, inspirálva téged, hogy mindazt elérd, amire képes vagy. Roosevelt ezt a különbséget nagyon jól összefoglalta, amikor azt mondta: “Az emberek kérdezik, mi a különbség egy vezető és egy főnök között. A vezető vezet, a főnök pedig hajt.”
Mit jelentett Roosevelt?
Ez a idézet első pillantásra egyszerűnek tűnik, de ha mélyebbre ásunk, többet találunk. Legyen szó politikai karrierjéről, a természetvédelemben végzett munkájáról vagy kalandos életmódjáról, Rooseveltet mindig vezetőként látták. A vezetés és a hajtás közötti különbség tehát hangsúlyozva van.
A Főnök Hajta
Gondoljunk azokra a felügyelőkre, akik munkavállalóikat csupán eszközöknek tekintik a munka elvégzésére. Gyakran parancsokat adnak ki, ahelyett, hogy útmutatást adnának, mereven érvényesítve a szabályokat, főként az eredményekre összpontosítva a munkavállalók moráljának rovására. Ez stresszes légkört teremthet, ahol a kreativitást és az innovációt a félelem és a megfelelés váltja fel.
A Vezető Vezet
Vannak azonban más típusú vezetők is – azok, akik inspirálják a csapattagokat. Minden nap együtt járnak velük, megmutatva, hogyan kell végezni a munkát a kiváló eredmények érdekében, értékelve véleményüket és figyelembe véve igényeiket. Ez segít a kapcsolatok kiépítésében is, ami végül pozitív helyzetet teremt, ahol mindenki fontosnak érzi magát a hozzájárulásában.
Tanulságok, Amiket Tanulhatunk
A vezetők hangsúlyozzák az empátiát; figyelnek mások nézőpontjaira, hogy ösztönözzék a visszajelzéseket, amelyek segítik a személyes fejlődést a csapattagok között. Ez nemcsak a morált növeli, hanem a hatékonyságot és a lojalitást is fokozza.
A vezetők nem csupán megmondják a beosztottjaiknak, mit tegyenek; inkább megmutatják nekik, miért kell bizonyos módon cselekedniük. A vezetők tehát nemcsak utasításokat vagy előírásokat adnak, hanem olyan víziókat is biztosítanak, amelyekbe a munkavállalók beilleszthetik tevékenységeiket. Ezáltal úgy érzik, hogy a szervezet szerves részét képezik, ezáltal táplálva a munkával való elégedettséget és növelve a termelékenységet.
A együttműködés kulcsfontosságú. A vezetők együttműködnek csapataikkal, figyelnek minden egyes tag ötleteire. Amikor ilyen szellem létezik, nagyobb esély van a jobb megoldásokra és a erősebb csapatszellemre.
Egy vezető bizalmat épít, biztonságos környezetet teremt a kockázatok vállalásához és a hibák elkövetéséhez. Ez ellentétben áll a főnökökkel, akik esetleg félelmet használnak a teljesítmény fokozásának eszközeként, ami magas fluktuációs rátákhoz vezet, mivel a kreativitás elfojtódik.
Gondolj arra, hogy a főnököd olyan kiképzőtiszti, aki folyamatosan ordít: “Tedd ezt! Tedd azt! Miért nincs még kész ez?” De amikor a vezetődre úgy gondolsz, mint egy tapasztalt edzőre vagy mentorra, aki olyan dolgokat mond, mint: “Nézzük meg ezt együtt. Mit tehetek, hogy segítsek neked a sikerben?”. Az első forgatókönyv rövid távon a feladatok teljesítéséhez vezethet; azonban nem járul hozzá a hosszú távú sikerhez és elégedettséghez, ahogyan a második lehetőség.
Következtetés
Theodore Roosevelt szavaival a különbség a vezető és a főnök között jelentős és erőteljes. A vezetők példát mutatnak; inspirálják alkalmazottaikat, miközben együtt dolgoznak velük, míg a főnökök általában autokratikus módon irányítják az embereket. Ezt a mondást felhasználhatjuk, amikor a karrierünket navigáljuk, vagy akár amikor magunk is vezetők vagyunk, hogy hatékonyabb személyzeti politikákat alakítsunk ki, amelyek az emberiességen alapulnak, nem pedig az egyének munkacélú kihasználásán.
“Vezetsz vagy irányítasz?”, tedd fel magadnak a kérdést, legközelebb, amikor hatalmi pozícióban találod magad, és emlékezz arra, hogy az empátia sokat számít abban, hogy ne csak főnök legyél, hanem igazi vezető is.