Dubrovnik, amely az Adriai-tenger déli partján található, Horvátország egyik legfontosabb történelmi és kulturális központja. A 7. században alapították, mint egy kis települést a római Epidaurum (a mai Cavtat) városából menekült, szláv és avar invázió elől menekülő emberek által. A legenda szerint a menekültek egy Laus nevű kis szigetre telepedtek, ami görögül "sziklát" jelent. Idővel a Laus sziget egyesült a szárazfölddel, és az új települést Ragusa néven nevezték el, a latin szónak a szikla jelentése alapján. Más elméletek szerint Dubrovnikot még korábban alapították.
A 12. században Dubrovnik fontos kereskedelmi központtá fejlődött. Kedvező földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően a város fontos csomóponttá vált a Kelet és Nyugat közötti kereskedelemben. Dubrovnik lakói egy erős flottát fejlesztettek ki, amely uralta az Adriai-tengert és a Földközi-tengert. Sok európai és közel-keleti országgal fenntartott kereskedelmi kapcsolatok jólétet és gazdagságot hoztak a városnak.
A középkorban Dubrovnik Bizánc védelme alatt állt, később a normannok, a Velencei Köztársaság, végül pedig Magyarország uralma alá került. 1358-ban a Dubrovniki Köztársaság autonómiáját a zadar-i szerződés révén megállapította, és hivatalosan is elismerték független köztársaságként a magyar-horvát király névleges védelme alatt. A Dubrovniki Köztársaság 1808-ig létezett, amikor Napóleon megszüntette azt.
Az évszázadok során Dubrovnik diplomáciájáról és arról volt ismert, hogy képes volt megőrizni függetlenségét tárgyalások és kereskedelem révén. A város rendkívül multikulturális volt, ami tükröződött építészetében, művészetében és mindennapi életében. A 1272-es Dubrovniki Statútum az egyik első jogi dokumentum volt Európában, amely szabályozta a város életét és védte a polgári jogokat.
A 1667-es nagy földrengés katasztrófát jelentett Dubrovnik számára, a város nagy részét elpusztította és sok áldozatot követelt. Azonban Dubrovnik a kereskedelmi hálózatának és nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően újjáépítette magát. Az újjáépítés barokk újjáéledéshez vezetett, amely sok épületnek és templomnak a mai megjelenését adta.
A 18. század vége felé Dubrovnik hanyatlásnak indult a kereskedelmi útvonalak megváltozása és más kereskedelmi hatalmak versenye miatt. Napóleon csapatai 1806-ban megszállták a várost; két évvel később, 1808-ban a Dubrovniki Köztársaságot feloszlatták. Napóleon veresége után Dubrovnik a Habsburg Monarchia keretein belül a Dalmácia Királyságának része lett, ezt a státuszt az Első Világháború végéig megőrizte. Az Első Világháború után és a Habsburg Monarchia felbomlása után Horvátország és területei a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királyságának részévé váltak, amelyet később Jugoszláv Királyságnak neveztek. A Második Világháború után Dubrovnik Horvátország része lett, mint a szocialista Jugoszlávia hat köztársaságának egyike.
Dubrovnik hatalmas hatással volt a horvát kultúrára és irodalomra. A város a szellemi, művészeti és kulturális élet központja volt, és irodalmi, valamint kulturális öröksége ma is inspirál. Dubrovnik sok kiemelkedő írót, művészt és értelmiségit adott Horvátországnak, akik munkái és hozzájárulásaik a város gazdag történelmét és kulturális identitását tükrözik. Dubrovnik legnevesebb személyiségei közé tartoznak:
Marin Držić (1508-1567)
A reneszánsz korszak legismertebb horvát drámaírója és vígjátékírója, olyan vígjátékokat írt, mint a "Dundo Maroje" és a "Skup," amelyek kritizálták korának társadalmi és politikai problémáit, és nagyon népszerűek voltak a közönség körében.
Ivan Gundulić (1589-1638)
Gundulić a horvát irodalom egyik legfontosabb barokk költője. Legismertebb műve, az epikus "Osman" a szabadságot és a hősiességet ünnepli. A "Himnusz a Szabadsághoz," amely Gundulić "Dubravka" című színdarabjának része, ma is a szabadság és a hazafias szellem szimbóluma.
Junije Palmotić (1607-1657)
Költő és drámaíró volt, aki történelmi drámákat és epikus műveket írt, például a "Pavlimir" és a "Cristijada" című műveket.
Rudjer Bošković (1711-1787)
Bár inkább tudósként ismert, Bošković filozófus és költő is volt. Munkái hatással voltak a természettudományok és a filozófia gondolkodására.
A háború az 1990-es években
A háború a Jugoszláv Szocialista Föderatív Köztársaság összeomlása után kezdődött, amikor Horvátország és Szlovénia függetlenségüket 1991. június 25-én kihirdették. A háború Horvátország és a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) között zajlott, amelyet teljes mértékben Szerbia irányított, és szerb és montenegrói paramilitáris egységek támogattak. Az 1991-es népszámlálás adatai szerint, amely a háborút megelőzte, a horvátok a lakosság 77,5%-át tették ki Dubrovnikban, ami világossá tette, hogy Dubrovnik meghódításának kísérlete kizárólag a horvát terület megszerzésére irányult. A ostrom alatt Dubrovnik heves támadásoknak és bombázásoknak volt kitéve. A város történelmi magja, amely az UNESCO védelme alatt áll, jelentős károkat szenvedett el. Kulturális és történelmi nevezetességeket, mint például a városfalakat, palotákat és templomokat támadták meg és rongálták meg, vagy pusztították el.
A ostrom 1991 végéig tartott, a város folyamatos tűz alatt állt, és az ellátási útvonalak el voltak vágva. A civil lakosság élelmiszer-, víz- és orvosi ellátás hiányában szenvedett. A nemzetközi közösség elítélte a támadásokat, és Dubrovnik a horvát nép ellenállásának és szenvedésének szimbólumává vált a háború alatt.
A dubrovniki ostrom hivatalosan 1992 elején ért véget, amikor a horvát erők megtörték az ostromot, és stabilizálták a védelmi vonalat a város körül. Az év végére Dubrovnik hinterlandja nagyrészt felszabadult, és a JNA visszavonult.
Nemzetközi közösség, köztük az UNESCO, támogatta Dubrovnik történelmi belvárosának helyreállítását. A város fokozatosan visszanyerte fényét, és ismét népszerű turista célponttá vált.
Dubrovnik ma
Ma Dubrovnik a Földközi-tenger egyik leglátogatottabb turisztikai célpontja. Gyönyörű óvárosáról ismert, amelyet 1979-ben felvettek az UNESCO Világörökségi Listájára. A város kulturális örökségéről, fesztiváljairól és népszerűségéről is ismert, mint film- és sorozatforgatási helyszín.
Dubrovnik története gazdag és összetett múltat tükröz, amely formálta a város egyedi kultúráját és identitását. A szabadság, a kereskedelem és a diplomácia szimbólumaként Dubrovnik továbbra is tartós emlékmű az emberi kitartásnak és fejlődésnek.